- Kiadó: 2K Games

- Fejlesztő: Human Head Studios, 3D Realms

- Műfaj: FPS

- Platformok: PC, Xbox 360

- Tesztelve: PC

A napokban újra elővettem a Prey című játékot, és ahogy korábban is történt, a játék újfent magával ragadott. Ezen felbuzdulva, elkezdtem különböző portálokat olvasni a játékról, és sajnos azt szűrtem le, hogy meglepően kevesen ismerik ezt a gyöngyszemet. Míg a Doom, a Quake, vagy a Duke Nukem nevek hallatán, mindenki felkapja a fejét. Úgy érzem, hogy ezt a figyelmet a Prey is kiérdemli, hiszen sokban hasonlít a fent említett címekre, de messze ez a legkülönlegesebb közülük! Az én szívemben különösen kedves helyet foglal el a játék, úgyhogy eldöntöttem írok egy tesztet a játékról. Kezdjük el!

Mi tartott 11 évig?

A játék fejlesztése, meglehetősen kalandos volt, így szeretnék erre bővebben is kitérni. A Prey alapötlete, még 1990-ben született, de a tényleges bejelentésig és fejlesztésig 1995-ig várni kellet. A 3D Realms, éppen a Duke Nukem 3D nevű játékon dolgozott, de annak technológiai megoldásai, meg sem közelítették, a Quake-ben látottakat. Ami a nagy konkurens, az id Software legújabb terméke volt. Így, a csapat elkezdett lefejleszteni egy saját grafikus motort és elkezdődött a Prey, rémálomba illő fejlesztése. Ugyanis idő közben. új projektvezetők jöttek és mentek, illetve az ambiciózus új grafikus motort, egyszerűen nem bírták el az akkori gépek így fejlesztés éveken keresztül, gyakorlatilag egy helyben totyorgott. A 3D Realms-nek elege lett a dologból, hiszen ők a Duke Nukem Forever-t akarták minél előbb kidobni 1998-at írtunk (HA-HA-Ha-ha!). Ez volt a legfontosabb munkájuk, így 1999-ben, határozatlan időre leállították a Prey munkálatait. 2001-ben újra nekiültek a Prey című játéknak, a 3D Realms viszont nem akart túlzottan részt venni a fejlesztésben, mert a Duke Nukem Forever már nagyon jó állapotban volt (Ha-hhhaah-hahhhaaah-ahahah!). A munkát lepasszolták az addig jobbára ismeretlen csapatnak, a Human Head Studios-nak. A 3D Realms nem akart új grafikus motort fejleszteni, hiszen az előző motor is rengeteg pénzt nyelt el, de azt nem lehetett újra elővenni, mert addigra elavult, (ez is jól bizonyítja, hogy a 3D Realms töketlenkedése hogyan tud megtépázni játékokat) így a lehető legjobb, de egyben a legfurább megoldást választották, licenszelték az id Tech 4 motort. Azt az új, úttörő grafikus motort, ami később a Doom 3-at és a Quake 4-et meghajtotta, és melyet pont az a konkurens csapat fejlesztett, akiket a Prey-jel akartak megszorongatni a 3D Realms-es arcok.

2001-ben végre megindult a munka, de nem volt túl egyszerű. Az id Tech 4-et, akkor még senki sem ismerte, a Human Head Studios emberei, szinte birkóztak a motorral. Az engine-t rögtön megkapták, amikor készen lett, de a későbbi frissítésekhez már nem jutottak hozzá, amikkel meglehetett volna könnyíteni a munkát. A felmerülő problémákat így, a Human Head Studios-nak kellet megoldaniuk, legjobb tudásuk szerint. A munka ezután három évig, gőzerővel zajlott. Majd a 2005-ös E3-on bemutatták a játékot, de nem is akárhogyan! A játék demo verzióját, az akkori újgenerációs, nagyágyú konzolon, az Xbox 360-on lehetett kipróbálni. A Prey sikerét azonban kissé beárnyékolta egy Xbox 360 exkluzív játék. Amiben néhány katona, fedezékből fedezékbe szaladgált, és a Sáskáknak nevezett lényekkel küzdöttek. A játékot Gears of War-nak hívták. A Prey végül 2006. július 17-én jelent meg.

A teszt innen kezdődik:

Valahol Texas környékén, egy rezervátumban éldegél Domasi "Tommy" Tawodi. A fiatal cherokee indián, gyűlöli az életét. Gyűlöli a rezervátumot, a munkáját az autó szervizben, hogy a nagyapja állandóan, a törzsük hitvilágát akarja ráerőltetni, és hogy nem tudja bevallani Jen-nek, a pultos lánynak, hogy szereti. Egyik este viszont minden megváltozik. Tommy éppen megpróbálja rábeszélni Jen-t, hogy hagyják el a rezervátumot és költözzenek el jó messzire, amikor furcsa fények jelennek meg az égen. A különös jelenség elkezd, a kocsma körül pásztázni és eltünteti az épület tetejét és a berendezéseket, hősünket, a barátnőjét és a nagyapját pedig felszippantja az ismeretlen entitás. Elég hamar kiderül, hogy földönkívüliek rabolták el őket, akik sokkalta fejlettebbek, mint az emberek. Tommy egy szerencsés "véletlennek" köszönhetően kiszabadul és elindul, hogy megmentse szeretteit.

A történet igazából nem sokkal jobb, mint a többi old-school FPS-é. Annyiban mindenképpen kiemelkedő, hogy itt "picit" mélyebb és személyesebb indíttatásai vannak a főhősnek, mint mondjuk egy Duke Nukem-ben, vagy egy Doom-ban. Viszont a körítés az zseniális! Egy idegen faj, szuperfejlett technológiával felvértezve, összerúgja a port egy indiánnal, akinek viszont spirituális képességei vannak. Természetesen az adja a sztori pikantériáját, amikor ez a két teljesen eltérő dolog találkozik. Egészen egyedi köntöst sikerült összehoznia, a Human Head csapatának. Persze vannak hibái is a sztorinak. Véleményem szerint a végkifejlet elégé össze lett csapva, illetve engem rettenetesen idegesített az, hogy miután megtaláljuk szívszerelmünket és ki is szabadítjuk, utána nem telik el egy pálya sem, megint elviszik. Erőltetettnek éreztem ezt. Vagy ne rabolják el még egyszer, vagy csak a végén lehessen kiszabadítani! Így viszont úgy éreztem, mintha csak az időt akarták volna kicsit húzni, ami egyébként sem túl hosszú. Erre még visszatérünk!

Játékmenetét tekintve, a Prey, egy old-school FPS. Nincs sprint, vagy fejlesztés. A puskát sem lehet a szemünkhöz emelni, hogy pontosabban lehessen célozni. Egy lineáris pályán kell iszonyatosan durva fegyverekkel szétlőni az idegen hordákat. Ez eddig nem lenne egy nagy durranás, de most jön képbe a Prey legjobb része! Az idegen űrhajó ugyanis, egy nagyon furcsa hely. Mindenféle portálok nyílnak, amiket használva, egészen más helyekre juthatunk el, illetve a gravitációt is manipulálhatjuk bizonyos helyeken. De vannak furcsa járólapok is, amik a falakon és a plafonon is folytatódnak. Ezeket bekapcsolva pedig, akár ott is közlekedhetünk, így egészen döbbenetes harcokba tudunk keveredni. Míg mi a plafonon lógunk, vagy a falon, az alattunk/mellettünk szaladgáló ellenfeleket lőhetjük és fordítva. De meg is szivathatjuk őket, ha mondjuk, kikapcsoljuk az ilyen falakat, de ezt a szemét húzást, nem restek ők sem bevetni. Akárcsak a gravitáció birizgálását. Mindezeket nem csak a harcokban használhatjuk. Gyakran vannak ehhez köthető logikai feladatok is, amik feldobják a játékmenetet. Ezek eléggé szórakoztató és ötletes részek. Két problémám volt  velük. Először is, én kevésnek találtam őket. Bőven, de bőven elfért volna még jó pár ilyen puzzle feladat. A másik problémám pedig az, hogy ezek a részek (is) eléggé könnyűek. Nem kell annyit agyalni rajta, mint egy Portal-on, vagy egy combosabb Tomb Raider-en. Simán lehetett volna nehezíteni ezeken a feladatokon! Senki nem sértődött volna meg.

Egy FPS-ben mindig fontosak a fegyverek. Bár mostanában, a modern kori hadviselésű játékok térhódítása miatt, meglehetősen egysíkú gyilkoló eszközöket kapunk. Voltak idők, amikor teljesen elmebeteg, a világtól elrugaszkodott fegyverekkel gyilkolhattuk a gonoszokat. A Prey természetesen, az utóbbi csoportba tartozik. A teljes fegyverarzenálunk, az idegenektől zsákmányolt csúzlikból fog állni. Egyedüli kivétel a játék elejétől meglévő franciakulcs, ez Tommy munkahelyi öröksége. Ezt a fegyvert használtam a legkevésbé, gyakorlatilag, miután megkaptam a lőfegyvereket elő sem vettem, az egész játék alatt. A fegyverek nagy része egyébként organikus. Ez azt jelenti, hogy valamilyen élőlényként viselkedik és néz ki. A rakétavető egy bizonyos pontja például átlátszó és látni benne, ahogy egy apró kis "alien" kaparászik. Minden fegyverünknek van egy alternatív használati módja. A legelső gépkarabélyt például mesterlövész puskaként is használhatjuk. Egy fegyvernek nincs alternatív használata, abba viszont, négyféle lőszert lehet tölteni! Mindegyik fegyver emlékezetes és jól használható, talán a gránát okozott némi csalódást. Nem jó helyre esik, kicsit későn is robban, stb.

A Prey egyik érdekes húzása, a főhős képességeinek felhasználása. Tommy, mint indián, képes nagyon furcsa dolgokra. Az egyik pályán megtanuljuk segítségül hívni a szellemvilágot. Ilyenkor a lelkünk kilép a testünkből és egy íjjal tudunk szaladgálni. Ennek segítségével eljuthatunk olyan helyekre, ahová egyébként nem és ebben az alakban is harcolhatunk. Ha a lélekpont lenullázódik (sérülés és íjászat esetén merül), akkor visszatérünk a testünkbe. Ezeket a pontokat, a leölt ellenfelekből tudjuk visszatölteni. Az egészségünket, különböző gyógyító állomásokon tudjuk helyreállítani, amik lila füstöt fújnak ránk. És bizony, ehhez is kapcsolódik egy érdekesség. Ha harc közben elfogy az életerőnk, vagy le esünk valahonnan, akkor átkerülünk a szellemek világába. Ekkor a testünk, a pálya közepén lebeg és folyamatosan ereszkedik lefelé egy nyílásba. Ilyenkor az a feladatunk, hogy a pálya szélén köröző, kék és piros lényeket lenyilazzuk (szellemként), míg a test el nem merül. A kék lények a lélekpontot töltik vissza, a pirosak az életerőt. Ha ez megvan, feltámadunk és mehet tovább a játék. Érdekes újítás, de nagyon megkönnyíti a játékot. Bár legalább nem kell állandóan visszatöltögetni az állásokat, vagy elolvasni valami Game Over feliratot, vagy más marhaságot. A spiritiszta megoldások még itt sem érnek véget, ugyanis kapunk egy kísérőt is, Talon-t. Ő az elhunyt sólymunk szelleme, aki lehetővé teszi, az idegen nyelvű feliratok elolvasását, illetve a harcban is néha segít és eltereli az ellenfelek figyelmét.

A harc ezekkel a furcsa fegyverekkel és körülmények között, meglehetősen egyedi és szórakoztató élmény. Viszont közel sem tökéletes. A fentebb említett állandó visszatérés miatt, a játék meglehetősen könnyűrű sikerült, lőszereket mindig fogunk találni, az ellenfeleink pedig elég buták. Sokszor lecövekelnek egy helyben és el nem mozdulnak onnan, még akkor sem, ha már lőjük őket. Néha beszaladnak valami fedezék mögé és véletlenül beleszaladnak az életerő töltőkbe és nagyjából ennyit tesznek. Nem próbálnak bekeríteni minket, vagy előcsalogatni, néha dobnak egy gránátot, ami elől meg nem művészet elszaladni. Az MI-re még nagyon rágyúrhattak volna, hiszen 2006-ban jelent meg, amikor már a Halo 3-at vártuk! A Halo sorozat ellenséges MI-jeiről meg nem kell beszélnem, mennyire ügyesek! A főellenfelekkel vívott harcok viszont nagyon ötletesek és egészen förtelmes jószágokkal kell csatáznunk. Kedvencem természetesen az a Minotaurushoz hasonló lény, akitől egy fegyvert is fogunk szerezni.

Érdemes szót ejteni a játék grafikájáról is, ami mára már eléggé megmosolyogtató tud lenni, mégiscsak idén lesz hét éves a játék. A design viszont még így is lenyűgöző! Bár sok helyen emlékeztet a Doom 3-ra, azért vannak egyedi vonásai. A fegyverek kinézetei például önmagukban díjat érdemelnének, a pályák felépítése is meglehetősen érdekes és egyáltalán nem tűnik emberinek, a portálok és a rengeteg elborult helyszín miatt. Van egy pálya, ahol találunk egy üvegbe zárt kis bolygót, mellette van egy portál. A portálba bemászva, ezen a bolygón találjuk magunkat és jön egy "óriás" aki észrevesz minket, amint ott szaladgálunk. Az ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt lesz felejthetetlen ez a játék! A pályák nagy része organikus és mechanikus keverék, ami rendkívül bizarr. Szerintem még a Doom 3-nál is durvább és gyomorforgatóbb, aki egyszer látta, biztos, hogy nem fogja elfelejteni.

A játék zenei anyagát Jeremy Soule szerezte és nem végzet fércmunkát. Iszonyatosan jó végeredményt tett le az asztalra, rengeteget dobnak a játék hangulatán az ő dallamai. A menüben hallható zene egyszerűen zseniális! A fegyverhangok kifogástalanok, az idegen lények hörgése és üvöltése sem könnyen elfelejthető. A szinkronnal sincs gond, bár eleinte a főhős orgánumát nem idevalónak éreztem, de később már nem volt problémám vele. Néha elég jók a beszólásai is, de a legtöbbször csak simán elküldi a fenébe az ellenfeleket, vagy a nagyapjának mondja, hogy "őt nem érdeklik a cherokee hülyeségek". Ha már a hangoknál tartunk, a pályák bizonyos pontjain, belefuthatunk rádiós beszélgetésekbe, amiket a Földről fognak be az idegenek. A műsorokat Art Bell vezeti, aki egy létező személyiség. UFO jelenségekkel kapcsolatos rádióműsorokat vezetett és itt ezt teszi. Érdemes megállni és meghallgatni őket, nagyon igényesek és érdekes dolgoknak lehetünk fültanúi!

A játékhoz tartozik egy Multi móka is, amit viszont nem tudtam kipróbálni, fogalmam sincs, milyen lehet. Az még biztos dobna a játék hosszán, ami azért ráférne a programra. Sajnos, nagyjából hat óra alatt végig lehet vinni a játékot a nehezebb fokozat csak egy végigjátszás után nyílik meg. Akit pedig annyira nem fogott meg a furcsa világ, és design, tuti, hogy nem fogja még egyszer végigjátszani a játékot! Nincsenek gyűjtögethető extrák, vagy kihívások. Eleinte úgy volt, hogy lesz egy kiegészítő lemez, amiből aztán nem lett semmi. Egy esetleges folytatásban reménykedhetünk, bár nagyon úgy néz ki, hogy a történelem ismétli önmagát.

A Prey, amikor megjelent egy remek játék volt és nem éreztem azt, hogy túl sokat kopott volna azóta. Szerintem még ma is, bőven megéri elővenni és játszani vele. Mert sehol máshol nem találkozhatunk hasonlóval és a fejlesztők őrült munkáját illik honorálni! Manapság már bagóért lehet kapni, érdemes kipróbálni!

Pozitívumok:

+ Design

+ Hangulat

+ Zene és hangok

+ Egy csomó egyedi ötlet

Negatívumok:

- Könnyű

- Rövid

- Több és furmányosabb puzzle feladatok kellettek volna!

90%

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.