- Eredeti cím: Man of Steel

- Műfaj: Sci-fi, akció,

- Rendező: Zack Snyder

- Forgatókönyv: David S. Goyer

- Szereplők: Henry Cavill, Amy Adams, Michael Shannon, Russell Crowe, Kevin Costner

Az idei év egyik legjobban várt filmje volt számomra, az új Superman film. Három filmes óriás fogott össze, hogy gatyába rázza, a mára már eléggé idejétmúlt és nevetségessé vált szuperhőst. Úgy ültem le a film elé, hogy Snyder szállítja a zseniális látványt, Nolan hozza a komolyabb atmoszférát, Goyer pedig egy ügyes kis forgatókönyvvel, mindezeket összerántja. Ebből akár minden idők egyik legjobb képregényfilmje is lehetett volna, de sajnos ez nagyon nem jött össze. Számomra a film után nagyon úgy tűnt, hogy Snyder-t leszámítva, a másik két géniusz csak őrlángon üzemelt. Ez a véleményem azóta sem változott.

Az Acélember természetesen, Superman eredettörténetét mutatja be, kezdeti szárnypróbálgatásait. Viszont pont annyit változtat bizonyos elemeken, hogy ne legyen túl unalmas azok számára sem, akik oda-vissza fújják a 78-as klasszikus teljes szövegkönyvét. Tehát a Kripton bolygó pusztulása után, Kal-El a Földre érkezik, és itt próbál érvényesülni különleges képességeivel. Mire felnő, rájön, hogy segíteni akarja az embereket. Pont jókor, ugyanis néhány Krypton-i elítélt, köztük Zod tábornok is a bolygónk felé indul, mert anno nem csak egy csecsemő utazott abban az űrhajóban, hanem valami sokkal fontosabb dolog is.

Az első jelző, ami eszembe jutott a film megtekintése után, az a semmilyen. Mármint a stílusa. Az előzetesen beharangozott hatalmas változtatásokból, szinte alig találni valamit. A nagy komolyság, amivel reklámozták a filmet megvan, csak nem éppen úgy, ahogy azt elképzeltük. Egyszerűen steril lett a film. Nem a humort, vagy a bohóckodást hiányolom, nem erről van szó. Hanem a valódi mélységet és drámaiságot, mert ezek a dolgok bizony nagyon alibi szinten vannak csak jelen. Hogyan történhetett ez? Hol csúszott el a dolog? Nos, én a forgatókönyvre tippelnék, amit ugye David S. Goyer írt. Igazából végignézve a filmográfiáját láthatjuk, hogy vagy nagyon belenyúl a tutiba, vagy nagyon mellé lő. Most valahol a kettő közé sikerült beékelnie magát.

A film forgatókönyve lehet a ludas abban, hogy ez a film, vagy nagyon ráérősen mutogat be két percben is lerendezhető dolgokat, vagy egyszerűen kapkod! De olyankor nagyon fontos dolgokat kapkod el! Hogy érthető legyen: A film első húsz perce például felvezetés. Bemutatják Kripton pusztulását, majd a főcselekmény csak ezután indul be. Ezzel még nem volt problémám. Clark, földi szüleivel való kapcsolatát viszont néhány perces flasback-ekből ismerjük meg. Egyszerűen nem tértem magamhoz. Ez lett volna az egyik fő mozgatórugója, a főhős végső jellemének kialakulásához és ebből látunk a legkevesebb dolgot. Sajnos a karakter drámájával is ugyanígy elbántak. Ugye sajnálunk kellene, hogy szegénynek szuper ereje van, de emiatt kitaszítva érzi magát és keresi a helyét a világban. Ezekből is csak néhány percet kapunk, holott az egész filmet erre akarják felépíteni. Sajnos, mivel nincs megalapozva a történetnek ez a része, az egész magába roskad, már egy óra után. Lois Lane kutatásának viszont túlságosan sok időt szentelnek. Ide-oda utazgat, hogy elbeszélgethessen Clark anyjával, volt iskolatársaival stb. Ez idő alatt pedig a főcselekmény nem halad sehova. Vajon ennyire nem tudták megtartani az arányokat az alkotók, vagy annyira vaskos volt a forgatókönyv, hogy sok mindent ki kellett ollózni? Ez utóbbin le lennék döbbenve, hiszen így is, több mint két órás a film! Majdnem két és fél! Remélem, hogy mégis az utóbbi az igaz, és DVD-re majd valami három órás, az eredetileg kitalált Man of Steel-t kapunk. Állítólag a Mennyei Királyság alap és rendezői változata között is ég és föld a különbség.

Sajnos a karakterek bemutatása sem sikerült túlságosan erősre. Superman-ről tudjuk, hogy próbál ember lenni és segíteni ahol csak tud és ennyi. Igazából a film végén éreztem egy kis drámát, amikor valamiről döntenie kell. Annak tényleg volt súlya, ott lehetett érezni, hogy nincs könnyű helyzetben. Bár a végkimenetel egyértelmű volt. Talán a film legerősebb érzelmi pontja az a rész. Henry Cavill, mint a főszereplő egyébként nem volt rossz választás. Ha jobban kidolgozták volna a karakterét, tudott volna vele mit kezdeni. De így is egész jó volt. Kevin Costner viszont a film legnagyobb vesztese. Rettenetesen alulértékelt színésznek tartom. Itt kapott egy rendkívül fontos karaktert és alig szerepel a filmben. Pedig nagyon jól állt neki Jonathan szerepe. Amy Adams meg totál fölösleges volt. Lois Lane karaktere teljesen sótlan, és érdektelen és a színésznőn sem látszik, hogy próbálkozott volna valami jellemet adni a figurájának. Róla sem tudunk meg szinte semmi fontos dolgot, emiatt pedig a szerelmi szál céltalan és hiteltelen. Russel Crowe viszont nagyon jó volt. Bármikor megjelent, mint valami Jedi szelleme, uralta a jelenetet és rajta látszott, hogy tudja, mit kell kezdenie a karakterével. Viszont a legjobb figura, egyértelműen a főgonosz volt, Zod tábornok. Az egyik legjobb képregényfilmes főellenfél, akit valaha láttam. A motivációi érthetőek, karizmatikus és a színész, aki eljátssza, egyszerűen fantasztikus! Michael Shannon-ról van szó, akit én eddig. leginkább a Gengszterkorzó című sorozatból ismertem (ott is frenetikus), de mostantól elkezdem vadászni a filmjeit. Ez a fickó olyan beleéléssel, olyan nagyszerűen játssza el Zod tábornokot, hogy arra nincs szó. Állva tapsoltam volna minden egyes jeleneténél. Egyébként csak neki és Russel Crowe karakterének írtak igazán jó dialógusokat. A többi súlytalan és felejtős.

Még mindig vannak hibák a filmben. Az író (itt már tényleg nem lehet mást hibáztatni), elég sok logikai bukfencbe és átgondolatlanságba is csúnyán beleszaladt. Nem hiszem, hogy spoiler lenne Jonathan halála. Ezt a jelenetet úgy kell elképzelni, hogy Clark és a papa vitatkoznak az autóban, tépnek ezerrel a sztrádán, majd egyszer csak, a semmiből előkerül egy tornádó! Egy tornádó emberek! Mert azt csak közvetlen közelről veszi észre az ember ugye. Hogy lehetett ekkor baromságot benne hagyni a filmben? Zod tábornok emberei egyik pillanatról a másikra eltűnnek. A tábornok rekord sebességgel tanulja meg uralni azokat a képességeket, amiket a főhős évek alatt sajátított el. Oké, katona, harcra lett kiképezve, de a mi Napunk által felerősített képességeivel, most találkozott először. Illetve azt sem igazán értettem, hogy miért ölte meg Jor-El-t. Az egyikkőjüknek volt egy serege, a másiknak meg megvolt a tudása, hogy túléljék a katasztrófát. Egyszerűen csak össze kellett volna fogniuk. Rendben, Jor-El szerint Zod őrült, de mindketten idiótáknak tartották a Kripton bolygó vezetőit. Csak félre kellett volna tenniük a nézeteltéréseiket egy kis időre. Ilyen nyalánkságok maradtak benne a filmben.

Eddig eléggé lesújtó képet festettem Az Acélemberről. Viszont vannak elvitathatatlan érdemei, amik megmentik a filmet a totális bukástól, ami miatt mégis nézhető lesz. Az pedig a látvány és az akciók. Ebben a filmben, olyan látványos akciójeleneteket kapunk, amit nagyon ritkán láthatunk máshol! Zack Snyder és vizualitással foglalkozó csapata, iszonyatosan kitett magáért! Megint! A Kriptoni jelenetek lélegzetelállítóak, a film végi csata a kriptoniak között pedig grandiózus, kolosszális. Nem is tudom, mit lehetne rá még mondani. Ezt egyszerűen látni kell! Totál szétzúznak egy várost, űrhajókat csapnak le, műholddal dobálják egymást (!). Egyszerűen elképesztő! Egy képregényfilmben sem láttam még hasonlót! Egyébként, a Snyder-re nagyon jellemző lassítások, most egy az egyben kimaradtak. Lehet rászóltak. Viszont kapunk helyette... Nem is tudom mit... A lényeg az, hogy nagyon hirtelen közelítenek és távolítanak az akciójelenetekre, de nem zavaróak. Eléggé egyedi, nem emlékszem, hogy láttam volna hasonlót. A díszletek nagyon jók, a jelmezek fantasztikusak, Zod és csapata valami félelmetesen jól néz ki. Superman új ruhája is jó lett (már nincs rajta piros gatya!). Vizuálisan semmi gond nincs a filmmel.

Ahogy az audio résszel sem. Ami robban, az hihető hanggal robban, az ütéseknek is igazi fülcsengető hatásuk van. A zene pedig fantasztikus! Nem is volt vitás, Hans Zimmer követte el, a film zenei anyagát. Újra bebizonyította, hogy egy géniusz és ott a helye John Williams vagy Danny Elfman mellett! Zseniális zenéket írt a filmhez. Amikor kell akkor szívszorító és könnyfacsaró dallamok csendülnek fel. Az akció részekhez, már sokkal agresszívabb dallamokat használ. Én leborulok egy ilyen művész munkássága előtt. Soha nem képes hibázni, pedig már nem kis ideje van a szakmában.

A Man of Steel, igazából nem egy rossz film. Látványfilmként kifogástalan, és merem azt állítani, hogy jelenleg nincs párja. Ha csak akcióra vágyik az ember, akkor nagyon jól fog szórakozni. Viszont, ha azzal ülünk le a film elé, amivel beetetetett minket a marketing, akkor óriási csalódás lesz a film. Én sajnos ez utóbbi csoportba tartozom, nyilván látszik a kritikából is és a végértékelésen is. Olyan érzésem van, mintha a bábák (Nolan, Snyder, Goyer) között, egyszerűen elveszett volna a gyerek. Véleményem szerint, ennél sokkal, de sokkal jobb is lehetett volna a film, ha tényleg sikerült volna karaktereket írni és igazi drámát belerakni. Nem ennyire hányaveti módon. A komolyság megvolt, látszik, hogy próbálkoztak, de mégsem jött össze. Pedig akár a legjobb képregényfilmek egyike is lehetett volna. Így csak a leglátványosabb lett sajnos.

6/10

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.