Mikor az Apple TV+ kínálata kezdett szivárogni, rögtön megakadt a szemem egy Dickinson című sorozaton. Nem fogok hazudni, fingom nem volt róla ki ez a nő, csak azt láttam, hogy Hailee Steinfeld-et megnyerték a főszerepre (sőt producerálni is fogja a szériát), akiért oda és vissza vagyok. Előzetesen azt vártam ettől a sorozattól, hogy valami komoly, kosztümös dráma lesz, ami Amerika talán leghíresebb versírójáról szól. És hogy Hailee megint feltűnik valami komoly szerepben, egy nagyot szóló produkcióban (jézusom mekkorát tévedtem) ilyen Pitch Perfect, Különösen veszélyes retkek és senkit nem érdeklő független filmek után. Persze volt ott Űrdongó és Edge of Seventeen is, de mintha az emberek nem akarnának ezeknek a filmeknek a létezéséről tudomást venni. Nem néztem utána ki ez az Emily Dickinson és annak sem, hogy egyébként a sorozatot kik csinálják és mi lesz a koncepció. Szóval mikor kijött az első előzetes. Leginkább vakartam a fejem.

Modern zene szólt az előzetesben. Versidézetek szövegei úsztak be a képernyőre. Egy hintót füstből álló lovak húztak, amiben maga a Halál ült, akit Whiz Khalifa alakít, leginkább egy viktoriánus stricire emlékeztető fizimiskával. És más szürreális, totál elvont jelenetekkel volt tele a kedvcsináló. Akkor már éreztem, hogy ez nagyon nem az lesz, amire én számítottam. A kérdés csak az volt, hogy jó vagy rossz lesz-e ez a meglepő stílus.

Ahogy kijött az első pár rész, rá is vetettem magam. És az első rész megtekintése után… is… szótlan voltam. Nagyjából felvázolták a Dickinson családot, vaskalapos apa, háziasszony szerepbe beleszürkült anya. 3 gyerek (örökös fiú, Emily a lázadó írópalánta és Lavinia a kiszámíthatatlan őrült tyúk), egy nagy birtok, szolgák. Emily Dickinson legjobb barátnője Sue, akit a Dickinson fiú éppen a pajtában tesz eléggé boldoggá. Közben folyamatosan modern zene szól, sőt a fiatalok, mai szlengben beszélnek, míg az idősebbek a kornak megfelelően. Aztán Austin bejelenti, hogy feleségül fogja venni Sue-t, amin a húga teljesen kiborul. “Nem veheted el feleségül a legjobb barátnőmet!” A miértre nem igazán tud értelmesen válaszolni a lány. Aztán kérdőre vonja Sue-t is, egy borzaszóan hatásos és szívszorító jelenetben, hogy mi ez. Kiderül, hogy a lány teljesen el van szegényedve, mindenkije halott már, így az életben maradás miatt az egyetlen esélye, ha beházasodik Dickinson-ékhoz. Itt már kezdtem sejteni, hogy lesz egy csavar a lányok kapcsolatában és jött is. Úgy elkezdenek smárolni a fa alatt az esőben, hogy wow! De ebben az epizódban van már beszélgetés a halállal és ehhez hasonló beszívott jelenetek is. Ekkor már tudtam, hogy nem egy hétköznapi sorozat elé ültem le.

Azért vágtam ennyire a közepébe a dolgoknak, hogy érzékeltessem, mennyire fura maga a sorozat és mennyire szarik a szabályokra. Minden egyes epizód kb. 30 perces, de ezekben az epizódokban olyan elmebajos (jó értelemben) műfaj kavalkád van, hogy arra szavak nincsenek! Még csak hasonló sorozatot sem tudnék mondani! Az egyik percben még habkönnyű, megy a hülye poénkodás, modern szövegekben beszélnek a fiatal szereplők, modern zenére táncolnak. Aztán bedobnak a semmiből olyan zsigeri, mély drámát és témát, hogy az ember csak pislog, hogy hogy a francba csapott át ez a könnyed jelenet ide?! Részen belül, olyan hullámzó atmoszférája van a sorozatnak, aminek nem kellene működnie! Drámai rész, vicces rész, romantikus rész, megint dráma, megint romantika. És mégis működik. A sorozat legnagyobb varázsa, hogy játszi könnyedséggel vált a témák és az atmoszférák között. És mindezek lecsapódása is teljesen különböző. Hol zseniális, hol kajla, hol pofátlan, de a lényeg, hogy egyedi vagy egyszerűen csak emlékezetes!

Ez a bekategorizálhatatlan, beszívott stílus persze tudatos és a koncepció része. A sorozat show runnerje Alena Smith úgy jellemezte egyszer magát, mint a legöregebb millenniál. Ezt a korosztályt érzi magához a legközelebb és elvileg ennek a generációnak szólna a sorozat. Elvben. Van ebben valami de ennél sokkal több ez a sorozat. A kajla felszín alatt olyan témák vannak, amik univerzálisak. Mindenkihez szólnak. Örök kérdések és folyamatos témák minden ember életében. A sorozat fő témája az elfogadás. A küzdelem az elfogadásért, az egyenlőségért, megbecsülésért. Méghozzá nagyon-nagyon sok témában. A 19. századi Amerikában a nők még bőven csak azért léteztek, hogy szüljenek és takarítsanak. Szó sem lehetett arról, hogy nem mennek férjhez, hogy szavazzanak, tanuljanak vagy ne adj isten olyan dolgokkal foglalkozzanak, ami érdekli is őket. A versírás meg aztán hujjujj! Ördögtől való! A saját nemedhez való vonzódás meg aztán olyan tabu volt, ami nem tudódhatott ki, mert akkor beteg vagy! Na ezek mind sújtják szerencsétlen főszereplőnket. Plusz a rabszolgatartás még igencsak divatban volt. Úgyhogy a színes bőrűek helyzetével is foglalkozik a sorozat. Illetve a generációs különbségek problémája is előkerül. Ezért is van 2 különféle nyelvezet a sorozatban.

És elképesztő jó látni, hogy ezeket a témákat a sorozat, mennyiféleképpen tudja kezelni. Hol viccesen, hol eltúlozva, hol szívszaggatóan. De mindig otthagyja az emberben a magot, hogy kicsit gondolkodj el a látottakon és nézz ki a világba ahol most élsz. És én az epizódok hullámvasútszerű élménye után, mindig szomorúan konstatáltam, hogy a 19. század óta… kurvára nem fejlődött eleget a társadalom! Amerika egyes államaiban éppen most tiltják be kvázi az abortuszt. Lengyel barátainknál szintén. Nálunk gyakorlatilag törvénybe foglalták, hogy mindenki aki nem fehér, hetero keresztény, az beteg és nem szabad beszélni erről, mert te is az leszel… Visszafejlődés van inkább. Volt valahol a történelemben egy hirtelen megindulás előre, egy fejlődési görbe de azóta csúszunk vissza. Gyönyörű kilátások. És pont ilyenkor kellenének az ilyen sorozatok, mint a Dickinson.

Mert hiába játszódik a múltban, sajnos a problémák nagy része aktuális még mindig. Átalakult, más formát öltött, finomodott de itt vannak velünk. Emily Dickinson a saját bőrén tapasztalta meg ezeket a dolgokat és fel is szólalt ezek ellen. Nyilván a saját keretein belül. Főleg a verseléssel. Korának lázadója volt, szabályokat felrúgó punk. Valószínűleg nem volt ennyire elszállt figura, mint ahogy itt be van mutatva, de teljesen érthető, hogy miért választották ezt a megközelítési módot a sorozathoz. Teljesen jól illik a lázadó stílus Emily karakteréhez. Rengeteg valódi dolog van a sorozatban, ami igaz volt Emily-re. Ma már eléggé elfogadott dolog a kutatók között, hogy valószínűleg tényleg leszbikus volt és a sógornője volt a szerelme. Több versét is neki írta és aki figyel, észreveheti, hogy ez nem puszta barátság, amiről ír.

Sokan kiborultak a sorozat stílusa miatt, egyenesen tiszteletnek tartják. Volt aki leírta, hogy Emily tuti forog a sírjában, a sorozat után. Tök jó, hogy emberek egy 100 éve halott emberről tudják, hogy mit gondolna… Az igazság az, hogy ez az elszállt stílus nagyon is kellett, egyrészt ettől lett totál egyedi. Másrészt mert ha ragaszkodunk a történelmi hitelességhez, ez a sorozat piszok unalmas és száraz valami lenne! Ugyanis Emily hiába volt korának queer punkja, ezzel nyilván nem tudott a világban kampányolni. Szóval a kirekesztő társadalomból, ami őt nem akarta elfogadni, egyszerűen kivonta magát és alig hagyta el a családi birtokot, sőt egyesek szerint volt hogy a szobájából sem volt hajlandó kijönni. Csak írt és írt. Na egy ilyen különc, elnyomott, magányos (és feltehetőleg betegeskedő) emberről, akivel egész életében kvázi nem történt semmi, csinálj már egy érdekes, 100%-ig hiteles és szórakoztató életrajzi sorozatot! Ugye?

Maga a sorozat valószínűleg nem volt túl nagy költségvetésű. Az epizódok nagy része a Dickinson birtokon játszódik és annak környékén, viszont ebből amit csak lehetett kihoztak. Baromi jól néznek ki a jelmezek, a díszletek. A teljesen elszállt, beszívott álomjelenetek - amikből eléggé sok van - pedig lélegzetelállíótak. Gyönyörűen vannak felvéve. Hol groteszk és sötét, máskor vidám és színes. Ezek mind Emily képzeletének szüleményei és az aktuális lelkiállapotát tükrözik. Bármiféle túltolt, agyonművészkedés nélkül. Tiszta zsenialitás, ha vevő vagy ilyesmire. Plusz amik nekem nagyon tetszettek, amikor Emily ír, sokszor a versei szövegei feliratként beúsznak a jelenetbe. Baromi stílusosak és jól néznek ki. A zenei válogatás főleg mai trendi dalok sokasága. Hála istennek azért a pop jobb és élvezetesebb szegmenséből kapirgálták össze. Meg sajnos van Billie Eilish is de talán csak 1 jelenetben. A sorozat 1. évadához egyébként maga Hailee Steinfeld készített egy gyönyörű dalt, az Afterlife-ot. Tökéletesen illik a sorozat szellemiségéhez!

A Dickinsonnak eszméletlen jó humora van. A szituációs komédia is megy neki, a fekete humor de néha becsúszik 1-1 sima profán beszólás is. Nagyon jól működnek és kiegészítik egymást. Emellé az egészből árad valami elképesztő melegség. Szeretet és báj. A jó értelemben vett cukiság. Ami egyik pillanatról a másikra képes átcsapni borzasztó komolyságba, nem egyszer szívszorító drámába. Sokszor játszik az ember igazságérzetével a sorozat, forgatja az emberben a kést, hogy: “márpedig ami most történik az rossz, helytelen! ennek nem lenne szabad így lennie.” De egyáltalán nem hatásvadász módon. Ezek az érzések teljesen őszinték, nem akarja kierőszakolni a szimpátiádat. Nagyon tudom díjazni az ilyesmit.

A nem hétköznapi koncepció persze mit sem érne, ha nem lennének itt olyan színészek, akik ebben a közegben jól mozognak és tudják tolmácsolni az alkotó vízióját. És el is értünk Hailee Steinfeld-hez. Korábban írtam, hogy azt vártam tőle, hogy itt egy komoly szerepben, megmutassa a drámai vénáját újra. Nos, sokkal többet tett. Mert nem csak a drámai képességeit csillogtatta meg, hanem a zseniális komikus oldalát és a romantikus énjét is. És akár részen belül is váltogatta ezeket, maximális beleéléssel. Hailee Steinfeld egyszerűen ragyog Emily Dickinson-ként. Uralja a jeleneteket, de alázattal kezeli partnereit, nem nyomja el őket, sőt maga mellé emeli őket, egy valakit kivéve, róla majd később. Félelmetesen őszinte a játéka. A Sólyomszemnél is írtam, hogy az arcjátékával és a pillantásaival el tudja adni a karakterét, meg sem kellene szólalnia. Ez itt is így van. Szerintem pályafutása legjobb alakítását tette le az asztalra itt. És ki is mondom, a huszonéves generáció legjobb színésznőjének tartom. Emily egy hihetetlenül sok rétegű karakter és a személyisége borzasztó széles skálán leng ki. Hol elviselhetetlenül gyerekes, idegesítő, máskor sziporkázó és nem lehet lelőni. Máskor elvont művész. Néha csak egy átlag lány aki keresi helyét a világban és szeretné, ha szeretnék és megértenék. Hol igazi szenvedő emo-s csaj. Máskor sebzett és törékeny lány. Dühöngő fúria, aztán szenvedélyes szeretővé válik. Hibátlan ahogy meg van írva és ahogy el van játszva!

És ott van Ella Hunt, akit a sorozatig nem is ismertem. Hű anyám! Akármennyire is jó Hailee de ő méltó partnere volt. Borzasztóan erős az ő játéka is és a közös jeleneteik egyszerűen vibrálnak! Élettel teliek. Érzelmesek, vidámak, pattanásig feszültek, szenvedélyesek! És maga a karakter is nagyon összetett. Hiába imádja Emily-t, próbál a kornak megfelelő nő lenni, de emiatt többször is szembekerül önmagával és Emily-vel. Nem egyszer elszenvedője hihetetlen őrült helyzeteknek, hiszen a Dickinson testvérek közül ketten is szerelmesek belé. Van egy jelenet ahol konkrétan összevesznek rajta és teljesen jogosan elküldi mindkettőt a fenébe. Nagyon odafogok figyelni erre a színésznőre ezentúl.

A mellékszerepekre is elég jó castingot szedtek össze és a karakterek itt sem fekete-fehérek. És persze egyikük sem normális, mindegyiküknek megvan a maga kattanása, jó és rossz tulajdonságaik egyaránt. Aki a sorozat végére borzasztó nagy fejlődésen ment keresztül, az az idősebbik Dickinson gyerek, Austin. Irgalmatlan jó az ő történeti íve, ahogy megpróbál eleinte a társadalomnak megfelelő férfi lenni de rájön, hogy ez rohadtul nem fog menni egy ilyen családdal. Ahol még a házassága is hazugságra épül. Többet nem is mondanék, Adrien Enscoe nagyon kellemes meglepetés volt, mint színész. Őt sem ismertem korábban. Az öreg Dickinson apuka tipikus gazdag fehér ember. Nem tűri az ellentmondást, a családjáért a gyerekeiért mindent megtesz, egy bizonyos pontig. Hiába Emily a kedvenc gyermeke, a társadalmi nyomás és neveltetése miatt, mindig Austinnak kedvez minden döntésével, hiszen ő a fiú, az örökös. Ezzel egy nagyon fura háromszög alakul ki közöttük. Az évadokon belül is váltakozik, hogy éppen melyik gyermek húz hozzá jobban.

Dickinson anyuka már rég beletanult a háziasszony szerepbe de mindig érzékeltetik, hogy ott van benne is a lázadó nő, aki el lett nyomva és szíve szerint kitörne és tombolna de ez már nem lehetséges. Ennek ellenére ő is hihetetlen elcseszett, vicces helyzetekbe képes sodorni magát. És ő is erős drámai szálakat pendít meg. És ott van még a legfiatalabb Dickinson Lavinia. Na ő volt nekem a nagy kérdőjel az egész sorozat alatt. Neki igazából túl sok épkézláb szerepe nem volt. Általában volt valami aktuális szerelme akiért vagy epekedett, vagy más dolga volt vele. De általában kitalált részről részre valami semmihez sem köthető baromságot és így elvolt a többiek mellett. Sokan ezért szerették. Én kicsit feleslegesnek éreztem. Pedig az igazi Lavinia igazán fontos figura volt a Dickinson családban. Konkrétan ő kezdte el Emily halála után megjelentetni a verseit. Az, hogy tudunk erről a költőről, vastagon neki köszönhető. Kicsit reméltem, hogy ezzel fognak majd foglalkozni a sorozatban, megpendítenek ezzel kapcsolatban valamit de semmi. Megmaradt a fura csajnak.

A sorozat 3 évadot élt meg, évadonként 10 rész és minden rész kb fél órás, kicsit több, kicsit kevesebb. Minden résznek van egy aktuális sztorija, témája, amivel foglalkozik. Ezekbe van belefésülve átívelő szálként Emily írói tevékenysége és a kapcsolata Sue-val. Az első évad kb. arról szól, hogy próbálja a családjával elfogadtatni magát és belátásra bírni őket, hogy ő sosem lesz az átlag nő, akinek ők szeretnék. A 2. évad témája a siker hajkurászása. Megjelenik egy menő lap szerkesztője és szeretné Emily verseit megjelentetni. Ami eleinte nagyon is imponál a lánynak de aztán ez eléggé átfordul. A 3. évadról nehéz beszélni mert elég sok témát megpróbáltak összesűríteni. Van itt önelfogadás, a kirobbanó Észak és Dél háborúja (ez volt Emily legaktívabb írói korszaka), plusz családi balhék. A 3. évadnál éreztem azt, hogy túl sok mindennel akartak foglalkozni és a 30 perces játékidők nem voltak elegek. Míg az első két évadban tökéletesen elmeséltek mindent amit akartak, a harmadik évadban rengeteg dolog hirtelen jött, néha egyenesen a semmiből és sok mindennel nem is kezdtek végül semmit.

Kis spoiler, az első évad végén Sue terhes. Amit aztán a 2. évad elején annyival elintéznek, hogy elvetélt és nem mondta el senkinek a terhességet. Aztán a harmadik évad úgy indít, hogy megint terhes és hamarosan szülni fog. Nekem nagyon az az érzésem, hogy ezt az 1. évaddal le is akarták zárni de aztán valamiért mégis folytatták. Vagy utólag ékeltek be egy + évadot, ami így a 2. lett. Vagy valami hasonló, tényleg nem tudom mi lehetett. Sokkal inkább úgy érződik nekem, hogy a 3. évad az első folytatása a 2. meg.. így van. Több dolog, mintha ugyanarról az ötletről fakadna, de egyszerűen levágták és eltolták későbbre. Más jelenetek meg nagyon hasonlítanak egymásra. A harmadik évadban szinte semmit nem említenek meg, ami a 2. évadban történt. Sem a verskiadásokat, sem Austin kiállását a feketék mellett. Helyette hirtelen alkoholista lett és más nők után kajtat. Van egy fekete nő a sorozatban akit nagy csinnadrattával behoznak, hogy ő lesz az első fekete nő, aki beperel egy fehér embert. Ezzel soha többet nem foglalkoznak.

Ellenben a háborúba igyekvő szolga, Henry, aki eddig egy sokadik mellékszereplő volt, kap egy teljesen saját szálat a fronton, ahol ugyanúgy semmibe nézik a feketéket. Rengeteg időt elvisz de végül ezt a szálat sem zárják le, csak annyit kapunk, hogy megcsinálnak sikeresen egy akciót. Az ő felettesükkel végig levelezik egyébként Emily. Végig arra épít az évad, hogy majd ők találkoznak. És mikor ez a katona elmegy Dickinsonékhoz, Emily egyszerűen nem megy le a szobájából fogadni őt, hanem varrat magának egy szép ruhát, ami szintén a semmiből jön. Vágás, Emily ebben a ruhában van, sétál a parton lát néhány sellőt odaevez hozzájuk és vége a sorozatnak… Mi van?!

Ilyen hülye, semmilyen lezárást nagyon régen láttam. Pedig egyébként az évad végig teljesen jól működött. Volt egy íve a sztorinak, annak ellenére, hogy sok szál csak lóg a levegőben. De azt gondoltam, hogy az utolsó részre jól összerántanak mindent de semmi. Ami a legnagyobb csalódás volt számomra, hogy a sorozat fő katalizátora, Emily és Sue kapcsolata de az utolsó részben nincs közös jelenetük! Oké, az utolsó előtti rész harmadát végigszeretkezik és az gyönyörű meg minden, hasonlóan végződött anno a 2. évad. Mintha nem akarták volna, hogy ugyanúgy végződjön, pedig több értelme lett volna. Saját összeesküvés elméletem, hogy 1 évados megrendelést kapott a sorozat kezdetnek. Amit meg is oldottak. Ott igazából el is tudtam volna engedni a sorozatot. Aztán az Apple talán kért még évadokat és az ötleteket elkezdték kidolgozni de a 2. évadnál talán már nem volt túl erős a nézettség, ezért mondták, hogy akkor a következő évaddal zárjátok le srácok. Így a sok ötlet amit kiakartak még aknázni a nyakukon maradt és a 3. évadba összesűrítettek mindent ami lehetséges. Más ötletem nincs, tekintve, hogy mind az Apple, mind a show runner kommunikációja a sorozattal kapcsolatban meglehetősen furcsa volt.

Az Apple szinte nem is promózta ezt a sorozatot. Legalábbis twitteren minden más sorozatuk sokkal nagyobb figyelmet kapott. Alena Smith több tweetjeben is utalt rá, hogy az Apple TV+ nem igazán töri magát, hogy a sorozatával foglalkozzanak. Sőt kijelentette, hogy szerinte azért nézik ilyen kevesen, mert az embereknek alig van Apple TV+ appja. Ami azért eléggé sántít. De valami feszültség volt a streaming és az alkotók között. Kicsit olyan, mintha csak leakarták volna tudni ezt a sorozatot minél gyorsabban és igazából nem bíztak a produkcióban. Ezt teljesen alátámasztja a dolog, hogy 2021-ben konkrétan 2 évad jött ki a sorozatból! Év elején volt a 2. Év végén a 3. 2020-ban viszont nem volt évad. És nem arról van szó, mint amit a Netflix csinál, hogy előre felvesznek több évadot és szétdobálják (Lupin). Konkrétan külön fogatták le őket. Hailee egy interjúban el is mondta, hogy ahogy a 2. évadot rögzítették, szinte azonnal ment Sólyomszemet forgatni, onnan rögtön a 3. Dickinson évadot forgatni, mely közben még felmondta az Arcane-hez a szövegeit.

Plusz az is borzasztóan gyanús, hogy amikor a 3. évad forgatása véget ért még senki nem mondta, hogy ez lesz a záró évad. Sőt, Smith konkrétan a kérdésre azt válaszolta, hogy természetesen nem ezzel lesz a sorozatnak vége! Aztán a trailerből derült ki hónapokkal később, hogy mégis. Majd hirtelen Alena a twitteren elkezdte magyarázni, hogy igazából mindig is 3 évadosra volt tervezve a sorozat és milyen elképesztő utat és finálét találtak ki a karakternek. Na most aki ezt elhiszi az végtelenül naív! A 3. évad egyszerűen nincs befejezve! Ahogy korábban is mondtam, történetszálak maradtak a levegőben lógva és a finálé is egy se füle se farka marhaság. Végig úgy volt felépítve a sorozat, hogy Emily a Halállal beszélget és vágyik rá, hogy elvigye. Egyébként Emily rengeteg verset írt a a halállal és az elmúlással kapcsolatban. Sokkal több értelme lett volna, ha ezzel zárják le. Nem is lett volna igazán szomorú, mert a Halál a barátja volt. Megállt volna előtte ugyanúgy a kocsival. “Elvihetem?” Pá! Gyönyörű szép lett volna, megható és vicces. Tökéletesen illett volna a sorozat szellemiségéhez. Már ha ennyire allegorikus lezárást akartak tényleg. De ez, hogy a semmiből egyszer csak a parton sétál és hableányok felé megy egy csónakkal, amire az egész sorozat alatt utalás se volt, nekem ez egy totális faszságnak hat így! Nem hiszem el, hogy ez volt a tervezett befejezés! Persze van egy verse amiben említi a sellőket de teljesen más kontextusban. És igen, Emily-nek vágya volt látni a tengert, ami sosem jött neki össze. De ez egyszer sem kerül elő a sorozatban! Nincs alapja!

A sorozat kivívott magának egy kisebb kult státuszt de soha nem ért el átütő sikert. Van egy rendkívül elfogult rajongó tábora, kapott néhány senkit nem érdeklő díjat de ennyi. Egyszer sem jelölték a sorozatot, sem a színészeit semmi komolyabb díjra. Mintha nem is létezne a sorozat. Valószínűleg annyira fura és progresszív, hogy a nagy ítészek nem tudtak vele mihez kezdeni. Bár sokkal nagyobb a félelmem, hogy egyszerűen meg se nézték. Régóta köztudott, hogy az Oscar díjazás is így megy. Gyakran vakon szavaz az akadémia. Én például ezért sem szoktam már ezeket mérvadónak tekinteni. De a Dickinson totális mellőzése volt az, ami végérvényesen átlökött a díjazások totális figyelmen kívül hagyásához. Mégis, rohadtul zavar, hogy itt van egy ennyire friss, semmihez sem fogható, egyedi őrület, igényesen összerakva és a világ leszarja!

Az első évadot nagyon szerettem, a másodikat imádtam, a 3-ba már szerelmes voltam de a borzasztó csalódást keltő vég miatt eléggé keserű lett a szétválásunk. Pedig évadról évadra egyre kiforrottabb és érdekesebb lett. Szerintem simán lett volna még 2 évadra való anyag a sorozatban. Nem bántam meg, hogy megnéztem de nem tartom ezt egy méltó lezárásnak. Ha rám hallgattok, az utolsó évad utolsó két részét egyszerűen megcserélitek. Akkor még egy egész normális befejezést is kap az ember, nem azt a sületlenséget, amit végül odaraktak. Igazi kis gyöngyszem, amit soha nem fognak méltóképpen elismerni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.